Hírvivő Hermész

Politikai, gazdasági, kulturális magazin

címkék: Fidesz, Orbán, Lázár, Simicska

Egyszer minden véget ér!

„A világ dolgai létrejönnek, növekednek, fejlődnek, terbélyesednek, elérik a csúcspontjukat, hanyatlani kezdenek, végül elenyésznek.”

Ezt az alapvető filozófiai törvényt a nép bölcsessége így fejezi ki: „Egyszer minden véget ér.” Ez érvényesül a Fidesz esetében is, Orbánék legnagyobb meglepetésére, mert nem értik, mi történik velük. Öt év alatt hozzászoktak a korátlan hatalomhoz, most pedig furcsa módon bizonyos cselekvési gátak közé kezdenek beszorulni. Ez az értetlenkedés egyértelműen látszik a Fidesz parlamenti munkájában, hiszen mindenféle átlátszó trükkel próbálják megkerülni a 2/3-os törvényalkotási korlátot.

Láthatóan a fidesz-fiúk mennyei utazása hamarosan véget ér.

A „Volt egyszer egy rendszerváltás c. írásunk 6. részében emlékeztettük tisztelt Olvasóinkat arra, hogy a Fidesz eredetileg liberális párt volt, és csak később, a hatalom megragadásának nagyobb esélye végett változtak át nemzeti-keresztény-polgári párttá. Miután a nemzeti gondolat nem volt a sajátjuk, ezért minduntalan átlépték a mértéktartás határát. Így kerülhetett sor arra, hogy minden intézményt, szervezetet „nemzeti” jelzővel láttak el. Még a trafikok is Nemzetiek lettek, holott ilyen bölcsesség egy valóban hazafias gondolkodású embernek eszébe se jutott volna. Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető az Osztrák-Magyar Monarchiában. A Millenniumi ünnepségsorozat hatására divatossá vált Magyarnak lenni, és egyszeriben nagyon sok idegen hangzású nevet viselő ember magyarosította a nevét, és éktelen melldöngetéssel hirdették ősi magyarságukat, gyűlöletet szítva a nemzetiségek körében, és lejáratva a nemzeti gondolatot.

Természetesen a magyar nép jelentős része elhitte azt, hogy Orbán Viktor szabadságharcot hirdető szónoklatai szívből jövő hazafias érzelem politikai megnyilvánulásai voltak, egyidejűleg a választópolgárok túlnyomó többsége végletekig csalódott a baloldali pártokban. Ezek együttesen eredményezték a Fidesz 2/3-os választási győzelmét.

A Fidesz és Orbán Viktor felért tehát a csúcsra.

Érdekes volt megfigyelni, mennyire élvezték a fiúk ezt a korlátlan hatalmat! Mámorító érzés lehetett a parlamenti munka, amikor senki másnak nem lehetett beleszólása az országos döntésekbe.

Egyik alkalommal a Legfelsőbb Bíróság elnöke kifejezte nemtetszését a törvényalkotással kapcsolatosan kialakult gyakorlatra vonatkozóan. Természetesen nyomban megkérték, szíveskedjen lemondani, de ő erre nem volt hajlandó. Ezután a kormány elhatározta, igazságügyi reformot hajt végre, és ennek keretében megszüntették a Legfelsőbb Bíróságot, és helyette létrehozták a Kúriát. Ezzel a renitens elnöknek véget ért a pályafutása, és mehetett panaszkodni Strasbourgba.

A kétharmados többség hatására a Miniszterelnökség lett a legerősebb kormányzati szervezet, s bár a 2010-2014-es ciklusban még nem minisztériumként működött, mégis a minisztériumokat meghaladó hatalommal rendelkezett, vagyis egy-két éven belül gyakorlatilag Orbán Viktornak a Miniszterelnökségen keresztül korlátlan hatalma épült ki. Ez önmagában sem erősítette a kormánypárt népszerűségét, azonban még rátettek egy lapáttal azzal, hogy Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár viszonylag fiatal kora, és szimpatikus egyénisége ellenére sem vált a választópolgárok kedvencévé.

Közvetve talán az sem fokozta kellően a legerősebb kormánypárt népszerűségét, hogy a Miniszterelnökség vezetője és rajta keresztül a Miniszterelnök Úr nem kedvelték a „szakmázást”, ami a kormányzati döntések, és a törvényalkotás nagy hibaszázalékát okozta.

A hanyatlás igazi oka azonban nem az említettek voltak, hanem az, hogy a fiúknak az az érzete támadt, hogy mindent megtehetnek, itt minden az övék, és ennek megfelelően cselekedtek. Ez a jelenség egy korábbi nem titkolt Fidesz-cél egyenes következménye: „Meg kell teremtenünk a nemzeti burzsoáziát!”, ami nyilvánvalóan az ország alapvető érdeke!

Nos, e nemes cél eléréséért meg is tettek minden tőlük telhetőt. Az egyöntetű buzgólkodásnak azonban nem várt következménye lett: „ a három aranyásó effektus”, ami azt jelenti, hogy a bizony a Fidesz prominens képviselői egymásnak estek a nagyobb részesedés végett, vagy a felháborítóan kisebb járandóságok okán, és ez a egyet nem értés sajnos nyilvánosságra került.

Simicska egyik megjegyzésével akaratlanul is elárulta, hogy bizony-bizony a neveltetése nem mindenben volt tökéletes. (Úgy látszik Oxfordban ilyen apróságokra nem tértek ki.) A Miniszterelnöknek természetesen nem tetszett ez a bárdolatlan kijelentés, és azonnal elrendelte, hogy a Simicska érdekeltségeibe tartozó médiák nem kaphatnak állami reklám-megrendelést. Kijelentette továbbá, hogy különben sincs rászorulva a Hír-tévére, majd az M1-es csatorna lesz az ő közvetlen szócsöve, és a Duna Tv lesz a közszolgálati, Simicska pedig elmehet akárhova. És így lőn!

Természetesen egyéb ellentétek is kialakultak, az egyes minisztériumok-, a minisztériumok és a Miniszterelnökség között, és ez az egész egy igazi vircsafttá terebélyesedett, és közben sorban hullottak ki a csontvázak a különféle szekrényekből.

Miközben ezen a helyzeten méláztam, eszembe jutott egy jelenet, amit valamelyik tv-csatornán láttam: a miniszterelnök és a felcsúti polgármester kinn vannak a  meccsen, miközben nézik a játékot, láthatóan elmélyülten beszélgetnek és köpködik a szotyola-héjat…

Azok voltak ám a legendás idők, amikor a fiúk meghirdették, hogy ők „A" Polgári Párt és egyedüli letéteményesei a polgári értékeknek!

2015-04-22

DSzP

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 105
Tegnapi: 42
Heti: 147
Havi: 1 463
Össz.: 198 628
Oldal: Egyszer minden véget ér!
Hírvivő Hermész - © 2008 - 2018 - hirvivo.hupont.hu