Hírvivő Hermész

Politikai, gazdasági, kulturális magazin

címkék: Gőgh Edit dr,

 Dr. Gőgh Edit rovata


gogh_edit_dr.jpg

 Dr. Gőgh Edit neurológus, pszchiáter főorvos, akupunktőr, okleveles lézergyógyász, homeopata

 

EMBERI KAPCSOLATAINK 

Ellenállhatatlan varázs van abban, ha a mások lelkében a magunkéval találkozunk” (Báró Jósika Miklós)

Ember-létünk fontos jellemzője a társas-ember viszony, ennek értelmében minden cselekedetünk, életünk esemény-sorozata, minden történés, ami befolyásolja mindennapjainkat, kapcsolatok szövevényében valósul meg. A létrejött kapcsolat mindig legalább kétirányú hatást jelent, s mivel a hatás eredményeként új helyzet alakul ki, egyben hatás-sorozatok elindítója is lesz.  Úgy is mondhatjuk, hogy minden kapcsolatunk két, vagy több ember viszonyában jut kifejeződésre, tágabb értelemben azonban a természettel kialakított viszony is beleértendő. Ez a kapcsolat már a fogamzással kezdődik, igazi teljességében azonban az élet folyamán bontakozik ki. Mindennapjainkban megéljük, hogy egész életünk kapcsolatok szövevénye.

Kapcsolatban állunk mindennel :                     

-             tárgyakkal
-             ételekkel
-             időjárással
-             kozmosszal, de
-             főleg embertársainkkal !

Egyesek e kapcsolatok kialakításában szükségességet látnak, míg mások kötelességet. Azt hiszem, hogy mindkettő igaz lehet, ma már nincsennek Robinsonok, nem létezhet elszigetelt ember! A kapcsolatokban önmagunkhoz való viszonyunkat is tükrözzük. Hogy milyen kapcsolatban állunk önmagunkkal, elsősorban attól függ, hogy gyermekkorunkban milyen kapcsolatban álltunk szüleinkkel, és a körülöttünk élő felnőttekkel,. illetve ők milyen kapcsolatban álltak velünk!
A kapcsolatok tükröt állítanak elénk.

Ebben a tükörben ismerhetjük meg embertársaink felé támasztott elvárásaink realitását, igazságtartalmát, mindegy, hogy kivel álluk szemben.: főnökkel, beosztottal, szomszéddal, baráttal, szülővel. A ma embere szükségét érzi annak, hogy kapcsolatot keressen embertársaival, megismerjen földrészeket, ott élő népeket, egyszóval, legyen rálátása a világra. Ennek a szükségességnek azonban bizalom, értelem és akarat a társa., bármelyik hiányzik, az eredmény siralmas vagy elérhetetlen marad.
Sokan azt hiszik, ha sok emberrel szorítanak kezet, vagy, ha megveregetik vállukat, megisznak másokkal egy pohár bort, együtt laknak, beszélgetnek, vitatkoznak: azt mondhatják, hogy „Rengeteg embert ismerek, sok kapcsolatom van” . Vagy „Sok barátom van”. Mekkorát tévednek! Hiszen az ember egyedül lehet kapcsolatok tömege között is és fordítva is !

Az igazi emberi kapcsolat több, mint a felszín !

Egy ember belső értéke azzal is mérhető, hogy mennyire tud jó kapcsolatot létesíteni, ez pedig attól függ, tudunk-e lemondani és fel tudjuk-e adni önteltségünket! 
Az igazi kapcsolat elsősorban önmagammal szövődik, az összes többi ennek tükre!
 

Szienai Szent Katalint,. aki azt mondja, hogy az első felebarát én magam vagyok ! Ebből az is következik, hogy ha magamat nem tudom szeretni, akkor hogyan tudom szeretni embertársaimat, vagy, ha magamnak nem tudok megbocsátani, akkor hogyan tudok másoknak megbocsátani ? Miként lehetek önmagam felebarátja ? Hogyan tudok őszinte kapcsolatot létesíteni ? Fogós kérdések !

Ha elkötelezett vagyok pl. az igazságnak, akkor hozzám is az igazsághoz hű emberek fognak vonzódni. Ha bensőséges, őszinte viszonyban vagyok önmagam érzéseivel, akkor lehetőséget teremtek arra, hogy ugyanilyen bensőséges viszonyba kerüljek másokkal is. Ekkor viszont az univerzum rajtam keresztül áramló, eleven, éltető ereje élvezettel , elégedettséggel tölt el, és ezeket az érzéseket megosztom azokkal , akikkel kapcsolatba kerülök. A környezetünkkel szemben tanúsított jóindulat láthatatlan, pszicho - magnetikus zónát teremt körülöttünk, ami vonz., ami megnyugtat. Ez a pozitív kisugárzás. Ez semlegesíti a rosszhiszemű intrikát, ami visszapattan az ilyen beállítódású emberről.
Ezek a pozitív kapcsolatok.

Ugyanígy alakulnak ki a negatív-kapcsolatok is! (Hasonló a hasonlót vonzza alapon). Ld. Alvilág…..bűnözés.

Miért van szükség kapcsolatok kialakítására?

Azért, mert az ember alapvető szükséglete a biztonság, ezt pedig csak a valamihez, vagy valakihez való tartozás adja meg.

Kapcsolat lehet:
          családi,
          iskolai,
          munkatársi,
          alkalmi közösségi,
          baráti,
          szerelmi
          stb...
 
Mi tartja ezeket a kapcsolatokat össze?

              Szeretet?
 
              Tisztelet?
 

              Kölcsönös megbecsülés?
              Érdek?
              Számítás?
              Kényszer-helyzet?
              Kompromisszum?
              Vagy….???

Legközelebb ezekből a kapcsolatokból egyetlen szeletet, a barátságot vesszük górcső alá.*

 

A barátság

 

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása." (Hamvas Béla)

 

Baráttalan, sőt, barátságtalan korban élünk…

Vagyis: nincsenek lelki társaink !!
 
Ugyanis a Barátság nem más, mint mély lelki kapcsolat. Barátság akkor kezdődik, amikor a lelki társat felfedezzük egymásban. A jó és igaz barátság ritkább, mint a szerelem ! A szerelemnek vágy alapja van! Azaz forró!

A barátság nem forró – hanem az a melegség van benne, ami a jéghideg világban az életet jelenti. De bármikor lehet belőle szerelem! A barátság „barátságos” - idilli, jóságos, megértő! Ismerős és jó!
Hiányzik belőle az egoizmus… melynek fő szava az „ellenségeskedés”. Bibliában Isten azt mondja Mózesnek: Úgy szóltam hozzád, mint a barátomhoz…  Jézus pedig azt mondja tanítványainak: nem úgy szóltam hozzátok, mint szolgákhoz, hanem mint barátaimhoz.
Vagyis: a lehető legközelebbről…!!
Emberien.
Őszintén.
Szeretettel.
Mi az a barátság? 

-         Mély szellemi kapcsolat?
-         Háborús bajtársiasság?
-         Érzelmesség?
-         Szeretet-kapcsolat?
-         Vagy…???

Lehet mindez együtt! A barátság a legfontosabb egzisztenciális értékek egyike! Amely mérhetetlenül szebbé és hasznosabbá teheti az ember életét!

Van-e még igaz és mély barátság a világon?
Vagy csak pajtásság ?
Vagy laza haverság?
Vagy cimboraság?
 

"Minden kapcsolat egyfajta szent őrület, amit nem megfejteni kell, hanem tisztelni rejtett titkait." (Platón)

Bacon azt mondja, a barátságnak három édes gyümölcse van:

1.      érzelmi egyesülés (elpanaszolja valakinek a bánatát)

2.      az ítélőképesség támogatása (tanácsot kérhetünk és kaphatunk)
3.      kölcsönös segítségnyújtás.
 

A barát egymásra talált két ember. Akinek jó szavára szükségünk van, kacagása vidámít, gondolatokat, ötletet ad, velünk örül. Ha kell, segít. A barát elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. Egyszerűen csak szeret.  Minden ember igényel olyan kapcsolatot, amelyben következmény nélkül lehet őszinte, amelyben legyőzheti a lélektől lélekig ívelő távolságokat, bevallhatja önmagát, örömét, becsvágyát, lázadásait, hibáit, félelmeit, bűneit, amelyben sikereinek őszinte támogatását, elismerését, megértését remélheti. Az emberi kapcsolatok devalválódása miatt erre hovatovább alig ad valami/vagy valaki alkalmat. Erre csak a baráti kapcsolat, a szó nemes értelmében vett baráti kapcsolat (esetleg a szerelem?) alkalmas.
 
Mik a barátság legfontosabb „kellékei”?
 
-         őszinteség
-         önzetlenség
-         segítőkészség
-         kölcsönös bizalom és tisztelet
-         hűség
-         megértés
-         érdekmentesség

„A barátság, amire gondolok, olyan mint az egymásba illesztés, hogy elmosódnak még a varratok is, amivel összeöltötték.” (Montaigne)

És ez ma sajnos hiánycikk lett!

Éppen mert hiánycikk, a ma embere inkább társas magányt él meg a nagy tömegben, mint meghitt barátság melegéből töltekezne. Az ember barát nélkül olyan, mint a bal kar a jobb nélkül! Akinek van igaz barátja, tudja mit jelent. Akinek volt és elveszítette, az tudja igazán a hiányát átérezni! S a költővel ő maga is átélte, megélte, hogy :

Értőbben olvasunk, tisztábban emlékezünk, jobban élvezzük az élet kínálta örömöket, ha van egy barátunk, akivel mindezt megoszthatjuk.”

(Pam Brown)
 
Mi a barátság forrása?
 
Érzelmi energia!

Minél gazdagabb minőségileg és mennyiségileg egy ember érzelmi energiája, annál szilárdabbak és szebbek a kapcsolatai. A barátság létrejöttének motívumai mélyebbre gyökereznek. Az tény, hogy létrejöttéhez mindkét félnek készségesnek kell lennie, és valamilyen szférában egy hullámhosszon kell mozogniuk.   (Óriási a különbség pl. Szókratész és tanítványa közti barátság és pl. a bűnözők közti barátsága között…)

A kapcsolatok ugyanis tükröt állítanak elénk. Egy kapcsolatból megismerhetjük önmagunkat és elvárásainkat is. Sajnos a legtöbb ember nem a saját bensőjében keresi önmagát, hanem mástól várja : („ha eljön az igazi nő … igazi férfi….az öttalálatos a lottón….a vágyott állás, stb…”) Csakhogy kapcsolataink nem kívülről, hanem belülről alakulnak. Az igazi kapcsolat önmagammal szövődik, az összes többi ennek tükre. Vagyis: ha elkötelezett vagyok az igazságnak, akkor hozzám is önmagukhoz hű emberek fognak vonzódni. Ha bensőséges, őszinte viszonyban vagyok önmagam érzéseivel, akkor lehetőséget teremtek arra, hogy ugyanilyen bensőséges viszonyba kerüljek másokkal. Így alakulnak ki pozitív-kapcsolatok (Szókratész és tanítványa), és a negatív kapcsolatok (bűnözők közt), mert a hasonló a hasonlót vonzza…
 
Mi az oka hogy vannak emberek, akiknek nincsenek barátai?
 
-         túlságosan zárkózottak ahhoz, hogy valakit is elfogadjanak
-         én-központúság   (nem érdekli a másik, csak önmaga) (szeretné ha lenne barátja, de csak a tőle remélt haszon miatt)
-         szegényes lehet az érzelmi energiája
-         neurózisa is oka lehet a kapcsolatépítési nehézségnek
-         kevés a szabad ideje

Melyek a barátság legfőbb jellemzői?

-         kölcsönösség
-         egymást kiegészítő hasonlóságok és eltérések. Se túl hasonló, se eltérő ne legyen! (ne legyen egyik a másiknak a „visszhangja” …)
-         őszinteség
-         hűség
-         érdekmentesség
 
Mi az, ami nem barátság?     
  
A szó felhígult!

-         „Kedves Barátom” írjuk, vagy mondjuk… annak, kihez csak jó társadalmi kapcsolat fűz (felkapaszkodás)
-         Mintha egy felsőbbrendű valaki méltóztatna megszólítani egy alsóbbrendűt…(lekezelés)
-         Fiatalok összetévesztik a barátot a társsal: a társ ugyanannak a csoportnak tagja, együtt szórakoznak, de nem ismerkednek meg közelebbről. A társ csoportban kellemesebben érzi magát, mint kettesben, a barát fordítva.

A társnak nincs mélyebb mondanivalója, a barátnak van!

-         Azonos hívatású emberek kapcsolata (orvosok, nyelvészek, ügyvédek, stb.) Szolidaritásuk inkább csak azoknak szembetűnő, akik kívülről szemlélik őket. Ők maguk gyakran  inkább vetélytársak, konkurensek – akik ezzel összhangban is viselkednek.
 

Barátság a férfiak között:

Sok férfi életében igen fontos szerepet tölt be, intellektuális és érzelmi fejlődésük minden fokán a barátság. (Goethe – Schiller barátsága!) Még a szerelem sem helyettesíti sok férfi számára a férfival való barátságot.
 

Barátság a nők között:

Sok férfi eleve könnyelműnek és túlságosan önzőnek tartja a nőket ahhoz, hogy képesek legyenek szilárd, tartós barátságra. Pedig létezik nők közt is értékes barátság! Kétségtelen, kevesebb és ritkább, mint a férfiak közt. (ennek oka lehet pl. a női önzés? Irigység ?   Széptevés? Stb…)
A nők közti igaz barátság kialakulásának és fejlődésének fő akadályát a múlt idők előítéletei képezték. 
 
Barátság férfi és nő közt
 
Létezhet ?

Vagy csak önmaguk előtt is jól titkolt és elnyomott szerelem csupán - a barátság köntösében? Ide már gyakran szól bele a kevésbé becsületes és őszinte Erósz. (érett korú nős ember kínál ilyen barátságot a fiatal titkárnőjének) Ha a férfi és nő boldog házasságban él, nincs kitéve az ilyen kísértésnek. Tényleg lehet köztük barátság.  De ha csak résnyire is megszakadt köztük az érzelmi kötelek, bizony könnyen alakulhat ki közöttük szerelem.

Kérdés az is, hogy mit keresnek ?

Izgalmat vagy megnyugvást?

Mert a szerelemben az izgalmakat, a barátságban a megnyugvást keresi mindenki. Bármilyen nehézségek is merülnek fel, férfi és nő közt nem megvalósíthatatlan ideál a barátság. De csak olyan személyek között létezhet, akiknél egyértelműen a „magasabb értékek” vannak túlsúlyban. A szellemiség! Náluk az öröm érzései az eszményre való törekvés és valamilyen közös cél megvalósításában gyökereznek!  Az ilyen barátságok teljesítményei oly rendkívüliek lehetnek, hogy nem könnyelműség részükről felvállalni az esetleges kockázatot. Aki nem vállal kockázatot, sosem fog kilépni a mindennapi banalitásokból…
 
Házastársak barátsága:
 
Van ilyen?

Mitől jó a házasság?

Az alapoktól.

Mi volt az alap? 

·        Barátság és szellemi közösség is volt köztük? – jó házasság lesz öregkorukban is.

·         Csak szerelem volt, szellemiség nélkül ? - megromlik, kiürül, még fiatal korukban.

Idős korban az előbbi párnál törhetetlen kapcsolatot jelentenek a köztük zajló szellemi beszélgetések, ők még ilyenkor is élénkek, tudnak lelkesedni, gondolataikat most is megosszák egymással. Mert vannak gondolataik!  Utóbbi házasságban már nem tudják elviselni sem egymást, hajlott korban nagyon megkeserítik egymás / és önmaguk életét. Mert nincs és sosem volt mondanivalójuk egymás számára Amint látjuk, az igazán jól működő kapcsolatoknak az alapja mindig a barátság. Mindenképpen  szellemi eredetű a bázis, amely lehet közös érdeklődési kör, hasonló gondolkodás, világszemlélet. De még a házasságok is csak akkor tartósak, ha ez a szellemi közösség fenn áll, kezdetektől fogva. Ne feledjük: ha emberekkel van dolgunk, nem értelmi, hanem érzelmi lényekről van szó. Érzelmi lények vagyunk mindannyian, akikben hemzseg az előítélet, a botladozás, akiben hemzseg a büszkeség és hiúság… (Sokszor ez utóbbi kormányoz… és ront el dolgokat, kapcsolatokat). Éppen ezért vagyunk mindannyian sebezhetők.

Mi magunk sebzünk meg másokat, mások meg bennünket!

2013

* Erdetileg a mű két folytatásban jelent meg.

Vége

xxx
 

  A pozitiv gondolkodásról

 

A gondolat  nem más, mint  energia !!

Ez lehet POZITIV  és lehet NEGATIV   !!

Pozitív gondolkodás :  arra gondolunk, arról beszélünk, amit akarunk, nem pedig arról, amit nem.

Negatív gondolkodás : olyan dolgokról beszélünk, amit nem akarunk, vagy nem vágyunk.

Ha van pozitív és negatív gondolkodás, akkor van pozitív és negatív ember ??

Igen !

Negativ ember: („Peckes ember”)  -  ő a „Pszicho-passzív”

Aki folyton siránkozik, ha valamit elmond, előadásmódja pesszimisztikus megjegyzésekkel tarkított.

Feltételes módban beszél ott, ahol határozottságra és lendületre lenne szükség. („ha esetleg…, ha lehetséges lenne…..hátha, ..talán…a kedvenc szavai.

Mindig és mindenben a halogató taktikával él, szereti megvárni, mit cselekszenek mások, mielőtt ő tenne valamit.

Ha dönt is, mindig nehézkes, a részleteket firtatja, idejét aggályos, aprólékos gondolatokra pazarolja.

Mindig elkésik, vagy túl korán érkezik.

Ha negatív emberrel beszélünk, utána elfáradunk. Teljesen lemerülünk. Elszívja energiánkat. Senki sem érintkezhet, főleg nem élhet túl sokáig ilyen negatív emberekkel, mert amint több energiát ad le, mint amennyit felvesz, ő maga is „lelki hemofiliássá” válik!

Pozitiv ember: („Szerencsés ember”) -  ő a „Pszicho-aktív”

Derűs és határozott, soha nem panaszkodik, problémáját ő maga is megéli, megbeszéli, de olyan emberrel, akiben megvannak a segítség feltételei, és a segítség szándéka. Hiszen senki sem maradhat önmagában, zártan.

Állító mondatban beszél, olyan célokat tűz ki, amit elérhet, bizakodása nem irreális optimizmus.

Nem odáz el semmit, cselekszik.

Mindig pontos és mindig jókor érkezik. Mindig ad, pozitív erőt áraszt, vonz, leköt, meggyőz. Tehát akkor mit kap?

Barátságot, érdeklődést, jóakaratot, sikert!

Ezért „sikeres” ezért „szerencsés”.  Bőven van energiájuk, energiájuk akkumulálódik bennük, ezért vannak fölöslegeik, amelyből adni tudnak másoknak!

Ők a Föld erőforrásai!

Mindannyian ilyenek szeretnénk lenni. Mit tehetünk ennek érdekében?

Tenni kell érte, nem is keveset, mert az ún. „szerencsés” (vagy annak hitt) emberek keményen megdolgoznak látszat-szerencséjükért. Mégpedig a szellem útján! Gondolataik és hozzáállásuk útján.

A hibát – így a megoldást is – a gondolkodásunkban kell kezdeni. Biblia: „alakuljatok át gondolkodástokban”. Ez nem más, mint  „gondolat-nagytakarítás”, vagy gondolat-tréning! Töröljük gondolatainkból az ilyen és hasonló kifejezéseket: 

-         „képtelen vagyok rá”…

-         „nem akarom, hogy”….

-         „kiborulok tőle”….

-         „megőrjít, az hogy”…

-         „agyvérzést kapok tőle”…, stb…. mert akkor valóban „megőrülünk” valóban agyvérzést kapunk…stb.

Én voltam olyan epés…” kifejezést oly gyakran használó 58 éves nő beteg…miben halt meg? Epehólyag-máj rákban… és ettől valóban „epés” volt, mert kikirics sárga lett…Tehát: gondolataink erejével  előidézhetjük a beivódott gondolat hatását. Előidézhetjük vele azt az állapotot, amitől félünk.

Ha ez igaz, akkor működhetne ez a rendszer fordítva is? Vagyis pozitívan?

Természetesen. Meg kell fordítani félelmeinktől átitatott gondolkodásunkat bizakodó, pozitív előjelűre. Mi kell ehhez?

HIT – BIZALOM – VÁGY – ELVÁRÁS

Higgyünk önmagunkban és képességeinkben!

Legyen egészséges önbizalmunk. Ha nincs bennünk egy szerény, de indokolt önbizalom, sohasem leszünk sikeres és boldog emberek. Kisebbrendűségi érzéseink akadályozzák és megakadályozzák reményeink valóra válását.  Az egészséges önbizalom viszont sikeres, eredményes tettekhez vezet.

Azok győznek, akik hisznek a győzelemben” (Emerson)

Miért jó pozitívan gondolkodni? Nyerünk ezzel valamit? Van hasznunk belőle?

Természetesen!

Nyerünk egészséget

Jó közérzetet

Derűt

Jó és harmonikus emberi kapcsolatokat

Lelki békét. Ami mindennél többet ér !!

Mit tegyünk, ha eddig nem igazán voltunk pozitívak, hogy azzá váljunk?

Tápláljuk a lelket! Pozitív erőforrásokkal.

Hiszen a lélek is él, lüktet, a lélek is fényre szomjas ! Vigyünk bele fényt!

Relaxáljunk!

Meditáljunk!

Mossuk át lelkünket zenével, költészettel, filozófiával, festészettel, vegyünk hang-szín-fény-fürdőt a természetből és a művészetek világából!

Imádkozzunk! Az ima a hit révén képes az eltömődött energiacsatornákat kinyitni és gyógyítani!  Az ima valóban közvetít – eljut a célig! Ha jól ráhangolódunk, lelkünk legeslegmélyéből, akkor imánk mindig célba jut. Akár hisszük, akár nem, akkor is így van.

Töltsük fel minden nap magunkat pozitív gondolatokkal:

 Pl. „minden napon és minden szempontból egyre jobban és jobban érzem magam”.

Pl.” Sugárzik belőlem a tetterő és bizalom”

Pl. „szeretek , szeretnek és szeretetre méltó vagyok”

Pl. „kész vagyok fejlődni és változni”.. stb.

Higgyék el, megéri ezt a kis időt önmagunk jobbítására   fordítani. Eredménye hamar érezhetővé válik életünk minden szférájában.

(A cikket a www.psnatura.sokoldal.hu honlapról vettük, át a szerző engedélyével.)

 XXX

Gyermekek iskolai problémái

Tanulási nehézségek

Iskola kezdet a gyerek számára több szempontból is egy új élet megnyílását jelenti. Az ismeretek megszerzési módja megváltozik: eddig játékosan, szabadon és részben a véletlenre bízva gyűjtötte ismereteit.Az iskola már rendszerezett és rendszeres tudásanyagot közvetít, előirt tanulási szabályok szerint! Itt kénytelen beilleszkedni egy  új csoportba, ami erősen eltér a szülői-testvéri csoporttól.  Itt már   új  szülői elvárások is  megjelennek, mint pl. a  „jó tanuló” szerep, vagy címke.  A túlzott szülői elvárás  megnehezíti a  gyermek helyzetét, akkor, ha  a szülő egyenlőségi  jelet tesz a jó gyerek és jó tanuló  közé.

Mik a gyerek motivációi iskoláskorban ?

A/   7 éves korig: az iskola csupán egy szigorúbb játékformát képvisel csak a gyerek számára, de lassan megérti, hogy a társas életnek szabályai  vannak.

B/   7-10 éves kor között: már kezd felbukkanni a magasabb szintű  motivácó, mint önbecsülés, tetszeni vágyás.

C/   11 év után:  az iskolát, mint a jövő hivatására való felkészülés  helyét látja a gyermek.

Az iskolához való alkalmazkodás a gyerek fejlődésének fontos állomása, ami dominálóan a csoportba való beilleszkedéstől függ. Egyidejűleg, több szférában alakulnak ki új viszonyok. Ezek a következők:

Tanuló - tanár viszony: itt fontos a tanító érzelmi érettsége. Ha éretlen, szigorúbb, ha érett, harmonikus, türelmes és elnézőbb lesz. A tanár már ebben a korban is gyakran minta, olykor példakép a gyerekek előtt.

Tanuló-tanuló viszony:  ebben  a szférában van a gyerekek  beilleszkedésének  lényege. Az ekkor felmerülő kérdések: elfogadnak-e, elfogadom-e a többieket. Bevonnak vagy kiközösítenek, bevonok vagy kiközösítek  ? Rendszerint kialakul egy centrum, ennek lesz egy vezetője, mellette pedig létrejön a periféria. Hol fogok elhelyezkedni ? Ezek   öntudatlan  kérdések, de kétség nélkül létezők.

 Tanuló-szülő viszony: ez a legfontosabb! Ugyanis általában a szorongó, neurotikus anyák gyerekeinél vannak legtöbbször iskolai gondok. Olyan anyáknál, akik maguk is viaskodtak anno… saját anyjukkal, mert annak túlzott volt az uralma vagy túlzott a védelme. ( Részletesen  erről később még szólunk).

Melyek a leggyakrabban előforduló iskolai gondok ?

Iskolai fóbia:

8-10 év között gyakori. Háttérben az iskolától, a tanártól, az osztálytársaktól való félelem, vagyis a társas kapcsolatok  zavara  áll. Ilyenkor más félelem is kimutatható, ezek a gyerekek általában félnek még az állatoktól, sötéttől, idegenektől,  stb. Sokszor mindezek mögött egy „elszakadási félelem” áll. Ez csaknem mindig szorongó anyák gyerekinél fordul elő. Több anya boldogtalan házassága az a tényező, ami gyermekére irányítja a fokozott szeretetét, ez gyermeki  függőséget alakit ki, amely  ellen tiltakozik a gyerek  - természetesen nem  tudatosan, hanem -  tudattalanul –  , és pedig dühkitörései lesznek, ami  anyai dühkitörést eredményez, az  azt követő megbánásokkal…. És a kör forog tovább. Az apa alig tud e „párharcban” segítő lenni, mert ő el van foglalva  a pénz  kereset napi  10-14 órájával.  Az anya azt érzi,  hogy  a férje is elhanyagolja,  ezért még inkább a gyermek felé fordul , mintegy megbénítva annak önállóságát. Ez a  túlzott  féltés, óvás, önállóságától való megfosztás a gyermeknek semmiképp sem jó,  nem is hasznos, ellenkezőleg, inkább ártalmas. De az anya ezzel a látszat, labilis egyensúllyal  tudja  csak saját magát lelkileg karbantartani. Saját látszat stabilitásához szükséges neki a gyermek ilyen irányú „megülése”.  Ilyen  esetben  megoldást kizárólag   az érzelmi háttér rendezése hoz. Vagy a szülők vagy a gyermek, vagy mindkettő egyidejű kezelésé szükségessé válhat.

Iskolai elmaradás:

A/   arról van szó, amikor az iskolai követelmény és a gyerek értelmi szintje között nagy az eltérés. Itt a megoldás nem más, mint  hogy  fogadjuk el a gyereket azzal a képességgel, amivel a világra jött.

B/ lemaradás okozta visszaesés (rossz alapokkal indult, nem tudja behozni a lemaradást) Megoldás: segítsük a lemaradás behozásában

C/ Túlzott nagy létszámú osztály is oka lehetett régen az elmaradásnak, de ma ilyen ok miatt már nem marad el iskolai eredményeiben senki.

Iskolai kudarc:

Intelligencia- defektus  miatt is felléphet , amit sose tud behozni a gyerek.  Kudarcok oka lehet: nevelési hiba, testi adottság, iskolai kifáradás, pszichés zavar.

Főleg a felső tagozatba kerülés okoz ilyet, mert ez már komoly életmód  változást  jelent a gyereknek. Eddig egy tanítója volt, most  már több tanára van, ez önmagában módosítja a csoporttevékenységet, a felügyelet csökken, az önállóság nő, a tempó és követelmény nő.  Egy egészséges gyerek ezt bírja. Ha nem, akkor nem nyíltan jönnek az ellenállások, hanem burkolva. Érdektelenség , nyugtalanság, fejfájás, fáradtság, evési zavarok,  hasi fájások, alvászavarok,  stb. tünetek képben szokott ez fellépni.  Ha  ezek  a nem-kívánatos reakciók rögzülnek, később  súlyosbodnak, rányomják bélyegüket a gyerek  egész  tanulására, egész iskolai pályafutására.

Ezért igen fontos a korai felismerésük!

Kell még szólni néhány, speciális gyermekkori tanulási zavarról,  iskolai  gondról, mint az olvasás, az írás, számolás zavara.  

Az olvasás zavara (diszlexia) : azt jelenti, hogy a gyermek hiányosan ismeri fel a betűket és a szavakat, nem tudja a betűket szóképpé összerakni. Gyakran figyelhető meg, hogy ez a zavar társul a beszédfejlődés és egyéb iskolai készségek, mint az írás, számolás fogyatékosságaival is. Ezek a problémák általában a kisiskolás korban kezdődnek. Leggyakoribb megnyilvánulási formái: hangok, betűk kihagyása, hangok, szavak eltorzítása, vagy betoldása, vagy azok felcserélése, de előfordul a fordított irányban való olvasás is. Ezen  túlmenően az ilyen gyerek szokatlanul lassú tempóban olvas. Az olvasott szöveg tartalmát nem érti meg, vagy arra nem emlékszik vissza. Nem szeret olvasni és szorongást jelent számára minden olvasással kapcsolatos tevékenység. Komolyan kell venni, mert az iskoláskorúak mintegy 4%-a érintett kisebb-nagyobb  mértékben.  Fiúk között 3-4-szer gyakoribb, mint lányoknál. Lányoknál  viszont ha előfordul, ott sokkal súlyosabb szokott lenni.

Az írás zavara (diszgráfia) : az  ún  „szóbeli helyesírás” speciális zavarát jelenti, az olvasás relatív épsége mellett.  Jellemző a kis és nagy betűk elkülönítésének zavara, a rövid és hosszú magánhangzók megkülönböztetésének zavara. Az ilyen gyerek elhanyagolja az írásos házi feladatot, de szóban mindig jól teljesít. Ennek prognózisa kedvezőbb, mint az előbbié.

számolás zavara (diszkalkulia) : az elemi számolási műveletek zavarát jelenti.  Az ilyen gyermek nem érti a számok egymás  közötti  viszonyait, nem érti a számokkal végzet műveletek lényegét. A gyerek egyéb funkciói épek, intellektus károsodás nincs. A kisiskolás korúak mintegy 6%-ánál fordul elő. 

Mik állnak az ilyen, speciális tanulási nehézségek hátterében?

A tanulási nehézségek ilyen fajta zavarai egy láncreakció következménye. Ez a láncreakció csaknemmindig  egy genetikai , öröklött tényezőn alapul, amelyhez jönnek a környezeti  hatások. Ez  lehet  agyi károsodás, különféle fejlődési rendellenességek, az agy működésének zavarai, érési elmaradást okozva, amely az információs folyamat károsodását okozzák. Ennek egyik megnyilvánulása a fent említett speciális tanulási nehézség.

Mi a teendő ?

Tisztázni kell az okot, a szervi agyi  eltérést  mindig  ki kell zárni. Speciális, e témával foglalkozó szakemberhez kell eljuttatni a gyermeket.  Komolyan kell  venni  és időben kell elkezdeni  a kezelést, mert sokszor későbbi pszichiátriai betegségek , mint depresszió, személyiségzavarok fejlődnek ki felnőtt korra ezekből a gyermekkorban induló pszichopatológiai eltérésekből. A támogató családi háttér jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.  A család, a szülő felelőssége óriási ! Akkor tesz jól a szülő, ha a fentieket gyermekén észlelve időben szakemberhez fordul segítségért. A számtalansegítési  lehetőségek egyike a homeopátia. Ezzel a mellékhatás mentes, altató hatással nem rendelkező gyógymóddal sok gyermeken lehet eredménnyel segíteni. Tüneti szerekkel  is jók a tapasztalatunk.  De ha a gyermek alkati szerét is sikerül megtalálni, akkor biztosan könnyebb lesz a tanulás és nem lesz „nehéz az iskola táska.”…..

(A cikket a www.psnatura.sokoldal.hu honlapról vettük, át a szerző engedélyével.)

 xxx

 Rosszaság vagy betegség ?

A gyermekkori magatartászavarokról

Közismert tény, hogy a gyerekkor az aktivitás teljes erejével nyüzsgő, mozgó, folyton érdeklődő, kifogyhatatlan mind ötletben mind mozgás késztetésben. Ez normális gyermekkori sajátosság. Akkor miért beszélünk a „túl nyugtalan” , vagy „túl izgága” gyerek esetében magatartászavarról? Milyen szempontok alapján húzható meg az a határ, hogy valakinek a magatartása normálisnak tekinthető és hol az a határ, amely már kórosnak számít, mert társadalmilag már elfogadhatatlan? 

Gyermekkorban ez a határ meghúzása duplán nehéz és duplán veszélyes lehet. Ezek kritériumait egyedi, mindig a személyhez igazítottan kell és szabad csak kimondani bármelyik gyerekről. Annak megítélésében, hogy egy gyerek  hiányos alkalmazkodása, vagy komolyszintű normaszegése már kórosnak tekinthető-e vagy sem,mindig figyelembe kell venni a gyerek születési körülményeit, személyiség jellemzőit,  valamint a családi és iskolai közösség jellegét, vagyis azt a környezetet, amelyben a gyerek él.

Egyre gyakrabban lehet hallani a hiperaktivitásról.  Ez az egyik leggyakoribb gyermekkori magatartászavar, amely az kisiskoláskorban a leglátványosabb és teljesítmény zavarokkal is jár. Nem is olyan könnyű a kórkép megállapítása, hiszen nem mindegy, hogy a gyerek valóban hiperaktív vagy „csak eleven, vagy „csak rossz” vagy egyszerűen túl kényeztetett. Vizsgálatok azt mutatják, hogy a szülők által hiperaktívnak tartott gyerekeknek csak mintegy fele kapja meg ezt a minősítést a pszichológustól vagy pszichiátertől. Ennek  a mentális zavarnak, amely  a fiúknál négyszer-ötszörgyakoribb mint lányoknál,  előfordulási gyakorisága  3-6 %-os.

A hiperaktivitás általában az 5 – 6 éves kortól diagnosztizálható zavar, amely a viselkedés 3 fő területén jelenik meg.

1.      Mozgás területén:  a gyermek szinte megállás nélkül futkározik, a helyiség bútorait rendszeresen „mászókának” használja. Képtelen egy helyben kis ideig is megülni, még ülő helyzetben is izeg-mozog, sőt, alvás közben is sokat mozog. Mindig „úton van”, illetve olyan, „mintha fel lenne húzva”.

2.      Impulzivitás területén: azt figyelhetjük meg az ilyen gyerekeknél, hogy gyakran előbb cselekszik, mint gondolkodik. Feltűnőn sokszor és gyorsan  vált át egyik cselekvésből a másikba. Feladatait, munkáját képtelen megszervezni. Életkorához viszonyítva túlzottan sok ellenőrzést és felügyeletet igényel. Játékokban,  a csoportban nagyon nehezen tudja kivárni amíg ő is sorra kerül. Érzelmileg labilis, indokolatlan dühkitörésekre hajlamos.

3.      Figyelem területén: az állapítható meg, hogy gyakran nem tudja befejezni amit elkezdett, figyelme szórt, kapkodó. Gyakran azt látjuk rajta, hogy „nem figyel oda” , vagy hogy „nincs is ott”. Figyelme nagyon könnyen terelhető. Képtelen koncentrálni akár iskolai munkájára,  akár más, folyamatos figyelmet igénylő feladatra. Nem tud kitartóan és tartósan játszani egy játékot, mert hamar abba  hagyja. Nem tud sokáig eljátszani egy játékkal, mert azt hamar megunja, félredobja. Játékában is kapkodó. Cselekedetei csapongóak, rendszertelenek, célszerűtlenek, változékonyak.

Mint említettük, a hiperaktivitást általában  6 éves kor körül, után, vagyis az iskolai tanulmányok megkezdését követően diagnosztizálják. Természetesen az ebben a korban hiperaktívnak kinősülő gyerek korábban is jóval mozgékonyabb, élénkebb, az átlagosnál nyugtalanabb volt. De az óvoda lazább normái, játékos követelményei, több mozgásra épülő feladatai mellett sokszor alig tűnik még fel az ilyen gyerek. Sokszor csak azt látják rajta, hogy „csupa élet”. Főleg ha ezt a  fáradhatatlanságot  a család is jól tolerálja, ekkor inkább  büszkék is a kis elevenségre. A baj akkor kezdődik, és ez a hiperaktivitás akkor válik feltűnővé, amikor ez a „kis elevenség”  a nagyobb figyelmet és fegyelmet igénylő normarendszerbe, az  iskolába kerül.  Ő , miután amúgy is rossz a mozgásidőzítése,   általában akkor fog mozogni, amikor ezt a legkevésbé sem várják el tőlük, illetve akkor is szüntelenül beszélni fog, amikor éppen csendben kellene lennie. Vagyis ő lesz az, aki folyton zavarja az órát, akivel „mindig csak a baj van”, és ő lesz az osztály „réme”. Ekkor jönnek a negatív visszajelzések a gyerek felé, csak negatív értékelést kap a tanártól, osztálytársaktól, szülőtől, bezárul egy kör és kezdődik minden elölről, újratermelve az alapproblémát.

Ki kell még emelni, hogy olykor a szülőnek nincs elegendő türelme saját  gyermeke tempójához. Olykor ez a szülői  intolerancia az amúgy teljesen normális gyermek felfokozott mozgásigényét,akitivitását, dinamizmusát ő maga, a szülő ítéli „betegesnek”. S ha valahol megerősítik őt ebben a diagnózisban, a szülő mintegy megnyugszik és „felmentve” érzi  magát saját türelmetlensége miatti bűntudata alól.  Sajnos az ilyen körülmények között megromló szülő-gyermek kapcsolat számos más, későbbi kihatású buktatókhoz vezet, a gyerekben önértékelési zavarok fognak elindulni, inadequatdacreakció, gyűlöletreakció indulhat el, komoly problémákat okozva a későbbiekben.  Fontos a szülő türelmes és igen körültekintő, segítő  hozzáállása gyermeke problémájához. Ha részletesen kikérdezzük a szülőket, bizony nagyon sokszor halljuk:  ilyen volt az gyerek édesapja is kicsinek…

Mik állnak a hiperaktivitás hátterében és mi a teendő?

A tudományban erősödik az a nézet, hogy agyi neurokémiai egyensúly zavara áll e mögött a magatartászavar mögött. 

Ezeknél  a gyereknél  valamilyen öröklött minimális idegrendszeri eltérés csaknem mindig jelen van. Nagyszámú vizsgálatok kimutatták a csökkent vérátáramlást és csökkent agyi anyagcserét az ilyen gyerekek homloklebenyében.  Vagyis nagyrészt öröklött bajról van szó. Az esetek kisebb hányadában kimutatható a szülés körüli oxigén hiányos állapot, egyéb szülési komplikációk, és csak töredékes hányadában van mögötte komoly neurológiai betegség vagy az agy szervi sérülése. De nem elhanyagolható a pszichoszociális tényezők serepe sem, hiszen  a széthullott családok gyermekeinél gyakrabban fordul elő, és különösen  gyakori az állami gondozott gyerekek körében  ez a fajta magatartászavar. (Még akkor is, ha rendezett családba került ki a gyermek).

Vigyázat! Nem biztos hogy minden aktívnak látszó gyerek hiperaktív és beteg  gyerek!  Lehet hogy csak egyke és túl kényeztették a szülők, nagyszülők, és nem szokta meg 6 éves koráig az alkalmazkodás maga szintjén való fokozatait. Olykor a szülő türelme fogy el a 6 – 7 év alatt, és nevezi gyermekét hiperaktivnak, máskor „kibírhatatlannak”.  Ha gond van a gyerekkel, ne szégyelljünk szakemberhez fordulni tanácsért, segítségért. Az orvos dönti el, hogy miről van szó, és ha komolynak ítéli a helyzetet, ő mindenképpen  megkezdi a gyermek   kivizsgálását, hogy kizárhassa  a szervi hátteret, még ha az oly csekély hányadban fordul is elő.  Őszintén, részletesen kell elmondani minden apró tünetet és részletet a gyermekorvosnak, hogy ő szükség szerint szakirányú ellátás felé terelje a gyermeket. Fogadjuk el, ne sértődjünk meg, ha a pedagógus észrevételezi, hogy gyermekünkkel „nem stimmel valami”. Hiszen ő látja a legtöbbet a gyereket és az iskolai közösségben hamarább tűnnek fel a magatartás  zavarai. Inkább feleslegesen, mint későn vigyük el a gyermeket  egy orvosi vizsgálatra. Vannak erre az állapotra már hatékony  gyógyszerek, de ezen túl speciális intézetekben speciális pszichoterápia (öninstrukciós terápiának hívják ezt a  módszert)  is szóba jöhet.  Mindezek mellett és azokon túl, nem elhanyagolható a szülők pszichológiai állapotának stabilizálása sem, hiszen az ő türelmük közben fogy, a konfliktus szülő-gyermek közt fokozódik. Mindenképpen  meg kell akadályozni, hogy ez tovább mélyüljön. Hiszen ha mély konfliktusok ágyását ássák meg ebben a korban, annak benyomásai mély, életre szóló  nyomot hagynak a lélekben. Gyakran a felnőtt ember szárnyaszegettsége, bizalmatlansága mások és önmaga iránt sok esetben  a gyermekkorában ért hatásokra  vezethetők vissza.  A szülők  türelme, hangulata, szelídsége, megértő következetessége jelentős mértékben befolyásolja a hiperaktív gyermek sorsát.

Igen jók a tapasztalataink a homeopátiás gyógyszerekkel. Mind az alkati, mint pedig a komplexszerekkel  egyaránt segíthetünk a gyerekeknek. Hiszen a homeopátiának nincs mellékhatása, nem lehet hozzászokni és nincs altató hatása. Vagyis a gyermek agya „tiszta” marad, mégis nyugodtabb, jobban kezelhető lesz.

(A cikket a www.psnatura.sokoldal.hu honlapról vettük, át a szerző engedélyével.)

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 25
Tegnapi: 50
Heti: 185
Havi: 617
Össz.: 205 719
Oldal: Dr.Gőgh Edit rovata
Hírvivő Hermész - © 2008 - 2018 - hirvivo.hupont.hu