Azután Jeruzsálembe értek. Bemenve a templomba, Jézus kezdte kiűzni azokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, felborította a pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit, és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.
Azután így tanította őket: „Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek.”
Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot. Amikor aztán este lett, kimentek a városon kívülre.
(Márk 11, 15-19)
Ünnepekenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük:
„Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”
Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki.Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki:
„Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”
A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. Erre a helytartó újra megkérdezte őket:
„Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon.”
Azok ezt mondták: „Barabbást.”
Pilátus így szólt hozzájuk: „Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?”
Mindannyian így kiáltottak: „Feszíttessék meg!”
Azután ezt kérdezte: „De mi rosszat tett?”
Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: „Feszíttessék meg!”
Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:
„Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám lássátok!”
Az egész nép így kiáltott:
„Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!”
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.
(Máté 27, 15-26)