Hárman ülnek a kocsmában.
Egyszer csak az egyik nagyot köp a padlóra. A második felháborodottan utasítja rendre:
- Pfuj!
Megszólal erre a harmadik:
-Uraim! Ne politizáljanak!
XXX
Mostanság meteorológiával foglalkozó tudósok, meterológusok rendszeresen arról folytatnak eszmecserét, hogy mi okozhatja a korábban soha nem látotott időjárás-módosulást, szeszélyes, hirtelen bekövetkező viharokat, árvizeket, szárazságot, felmelegedést, szóval, amit lépten-nyomon tapasztalunk.
A szakemberek sokféle okra vezetik vissza ezeket a időjárásbeli változásokat. Van, aki a széndioxid kibocsátás megnövekedésében, a környezetszennyezésben, az erdők kiirtásában látják az okokokat, és olyanok is vannak, akik a Föld-tengely állásszögének a módosulását jelölik meg fő oknak.
Azt hiszem mindenkinek igaza van, hiszen minden bizonnyal összetett problémával állunk szemben.
Eleinte nem kételkedtem a tudós emberek vélekedésében, egészen addig, amíg egyik atyai jóbarátom, aki szókimondásáról volt híres, ki nem fakadt, kissé ingerült hangon:
"Ugyanmár, ezek nem tudnak semmit! Arról a sok repülőről, melyek a fejünk fölött röpdécselnek állandóan, mért nem beszél senki!? Mit gonolsz, milyen szelet kavarnak ezek!"
Ezen mélyen elgondolkodtam. Valóban! Egy-egy kamion is, amikor elszáguld mellettem, milyen szelet képes gerjeszteni! Amikor autózom, és velem szemben jön egy, a szele bizony kissé megbillenti a gépkocsit, ezért a kormányt erősebben kell markolni. Ehhez képest milyen légörvényt hozhat létre egy 800 km/h sebességgel haladó utass-szállító repülőgép, a fedélzetén mondjuk háromszáz utassal?
Nagyszüleim a budapesti Kozma úti temetőben nyugszanak. Ez a temető viszonylag közel van a Liszt Ferenc repülőtérhez, és bele esik a repülőgépek felszállási útvonalába. Ha kinn vagyok a temetőben, alkalamam van látni, tapasztalni, hogy a nagyobbnál nagyobb repülégépek percenként szállnak el a fejem fölött.
Tudomásom szerint a Liszt Ferenc repülőtér világ- viszonylatban a kisebbek közé tartozik. Elképzeltem, ha erről ilyen sok repülő száll fel, és feltételezhetően ugyanilyen számú gép száll le, akkor a nagy repülőterek (frankfurti, londoni Hearthrouw stb.) percenként mekkora forgalmat bonyolítanak le?
És a Föld összes repülőtere naponta hány gépet indít, és fogad?! Becslésem szerint a Föld légkörében egy adott pillanatban legalább tízezer gép kavarja a levegőt, és bocsát ki kerozin-égésterméket.
Szíveskedjenek elgondolkodni ezen: Vajon a légiközlekedés módosítja-e a légkörünket és az időjárásunkat.?! És vajon a harcos környezetvédőink (a zöldek) erről mért nem tesznek említést?
2017. 08. 05.
DSZP
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján, és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy mért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember.
- Hát például horgászgatok, játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal, és zenélünk egy kicsit – feleli a halász.
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis, kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudnak keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló, vonóhálós flottára.
- És azután? – kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? –érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató.
- És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember: Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távol eső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? – kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje horgászgatni, játszani a gyerekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával, és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit…
xxx
Az adóvégrehajtó
A cirkuszban a legnagyobb szám egy erőművész. Kijön a porondra, kettévág egy citromot, a markába fogja és kiszorítja belőle az összes lét.
- Hölgyeim és uraim! – szólítja fel aztán a publikumot. – Száz pengő jutalom annak, aki ebből a fél citromból, akár ha egy cseppet is ki tud még préselni! Tessék hölgyek, tessék urak!
Persze akadnak jelentkezők, de sikertelenek. S akkor bejön a porondra egy nyeszlett, szemüveges kis ember.
- Én megpróbálnám… - mondja halkan és szerényen.
A publikum nevet, és harsányan buzdítja a girhes vállalkozót, aki könnyedén a markába fogja a citromot, s a legnagyobb megdöbbenésre egy…két…három cseppet kiprésel belőle.
Az erőművész csak hápog:
- Hát… ez… hát ez…óriási! Mi maga civilben?
- Adóvégrehajtó vagyok, kérem…
X X X
A jószívű rabló
Egy kereskedő egy nagy, sötét erdőn ment keresztül, és megtámadta egy rabló.
- Pénzt vagy életet!
A kereskedő síri hangon közölte a tényállást:
- Kérem szépen, nincs nekem pénzem.
- Eh!- kiált a rabló, magasra tartva a revolvert. – Ezt már ismerjük! Gyerünk azzal a pénzzel, mert én nem tréfálok!
- Uram – szólt a kereskedő -, higgyen nekem, csakugyan nincs nálam pénz. Most jövök az adóhivatalból.
A rabló erre leeresztette a revolvert.
- Az adóhivatalból jössz, szegény ember? … Na, itt van kétszáz forint, és menj isten hírével…
xxx
Címkék: adóztatás, multi javaslata, klímaváltozás, politika