Minap az egyik tévé-csatornában család napja ürügyén elmondták, hogy nálunk jelentősen lecsökkent a házasságkötések száma, a házasságok 60 %-a válással végződik, és amelyik nem végződik válással, abban a családban a nők családi erőszak áldozatai lesznek. Ezért van az, hogy a fejlettebb országokban egyre növekszik az egyszemélyes családmodell.
Szeretnénk leszögezni, hogy a családok döntő többségére nem a családon belüli erőszak a jellemző, ugyanakkor arra is rá kell mutatnunk, hogy a hagyományos család-modell ellen több mint száz éve folyik a kíméletlen küzdelem, mint látjuk, nem kevés eredménnyel. A miértekre természetesen megvan a magyarázat, amire egy másik alkalommal kitérünk.
Most csak a család fontosságát hangsúlyozzuk, és tisztelt olvasóink figyelmét szeretnénk ráirányítani az ősi paraszti családmodellre, a többgenerációs családra.
Képzeljék el, hogy együtt él három generáció: gyerekek, szülők és nagyszülők, természetesen szükség szerinti elkülönültségben. Amennyiben ez a családmodell ismét elterjedne, sokkal kevesebb bölcsődére, óvodára és idősek otthonára lenne szükség.
Amíg a gyerekek kicsik, a nagyszülők még jól tartják magukat, és képesek ellátni a gyermekek felügyeletét, amíg a szülők a munkájukat végzik. Amikorra a nagyszülők gondozásra szorulnak, a gyerekek már nagyok vagy felnőttek, a szülők pedig gondoskodni tudnak a nagyszülőkről, sőt ebbe besegítenek az unokák is.
Továbbá: gondolják el, ha egy single munkanélküli lesz, vagy megbetegszik, vagy elfogy a pénze, milyen nehéz helyzetbe kerül!
Ahol pedig egymás közelében él 10-12 ember, akik segítenek egymáson!
Melyik ember van jobban kiszolgáltatva a külső erőknek: aki egyedül él, vagy aki családban esetleg többgenerációs családban él?
Gondoljuk ezt végig!!!
2011. 02. 15.