Kölcsey Ferenc:

Huszt

Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék;
  Csend vala, felleg alól száll fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
  Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi! Mit ér epedő kebel e romok ormán?
  Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
  Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
 

Cseke, 1831. dec. 29.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat