Őseinknek kozmológiai hitvilága volt: az egy-isten hitük gyakorlását összefüggésbe hozták a föld forgásával, a naprendszerrel, az égitestekkel, azok mozgásával, az égbolton elfoglalt helyzetükkel. Tisztában voltak a tavaszi-őszi napéjegyenlőséggel, a téli-nyári napfordulóval.
Mi is úgy hisszük, ahogy őseink hitték.
Ilyenkor Advent tájékán egyre hosszabbak lesznek az éjszakák, s nem elég az, hogy a nappalok folyamatosan rövidülnek, de nap közben se látjuk a Napot, mert szinte folyamatosan felhők borítják.
Mi azonban tudjuk: amikor leghosszabbak az éjszakák, amikor a sötétségnek legnagyobb a hatalma, a Turul, vagyis a Napmadár itt van már közel!
Hirtelen, éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá, a magasból lecsap, és felemeli a várakozó, agancsai között a napot tartó csodaszarvast.
És mi mindannyian tudjuk, hogy ebben a pillanatban megszületett a Fény és a Szeretet Hercege: kis Jézus, a mi reménységünk.
Ez Advent misztériuma!
2011. december 11.
(A képek Jankovics Marcell alkotásai)