(Részlet)
Szeretni az emberiséget: ez, minden nemes szívnek elengedhetetlen föltétele.
Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépre oszlott nagy nemzettségnél, melynek mindegyik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatainkra egyformán számot tart.
Azonban jól megértsd! az ember véges állat, hatása csak bizonyos meghatározott körben munkálhat. Azért ne hidd, mintha Isten bennünket arra alkotott volna, hogy a föld minden gyermekeinek egyforma testvérök s a föld minden tartományainak egyforma polgáraik legyünk.
A Nap temérdek égitestet bevilágít, de a világegyetem minden részeire mégsem hat ki: így az ember, ha nagy erőt nyer örökül, s erejének megfelelő állást vőn a sorstól, ezrek, sőt milliomok előtt jótékony napként világíthat; de az egész emberi nemre jóltevő behatást gyakorolni, az a nagyok legnagyobbikának sem adaték.
Sosem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik?
Az emberi tehetség parányi lámpa, mely egyszerre keskeny kört tölthet be fényével; s ha egy helyről másra hurcoltatik, setétséget hagy maga után.
Bizonyos helyhez kell ezért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk. Minden, ami szerfeletti sok részre osztatik, önkicsinységében enyészik el.
Így a szeretet. Hol az ember, ki magát a föld minden országainak szentelni akarván, forró szenvedelmet hordozhatna irántok kebelében?
Leonidas csak egy Spartáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. Nem kell erre hosszú bizonyítás; tekints szívedbe, s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy háznéphez, s ennek körén túl egy hazához láncolja.
xxx