[*] Bárczy Zoltán:
Sírfák, fejfák, kopjafák bemutatásával könyvtáraink mintegy 100 tanulmányt őriznek. Talán nem lesz haszontalan még egy rövid dolgozat, amelyik kiegészíti az előző szerzők munkáit azzal, hogy rámutatunk, ezek a népművészeti alkotások jelentős művelődéstörténeti emlékek, származzanak azok a Magyar-medence bármelyik területéről.
A szerzők többsége jól érzi, hogy ezek a sírfákon lévő fafaragások nem egyszerű díszítések, cifraságok, hanem embert ábrázoló alkotások. Ezek nem kívánnak magyarázatot Kosd, Göcsej, a Jászság stb. területeken fennmaradt fejfák esetében. Ezeken a helyeken az emberábrázolás szinte egyértelmű. Más a helyzet a ma örvendetesen újra divatossá váló kopjafáknál.
Kutatásaink szerint a kopjafák származása sok ezer évre mutat vissza, amikor még nem volt írásbeliség, de voltak mindmáig fennmaradt szimbolikák, melyekkel az elhunyt személyről szinte mindent el lehetett mondani. Elsősorban azt, hogy az elhunyt nő volt vagy férfi. Továbbá, hogy leány, asszony, fiú vagy aggastyán volt-e. A foglalkozásoknak is megvoltak a maguk jelei. Ugyancsak ábrázolni lehetett a gazdagságot, szegénységet, a nyugodt- vagy zaklatott életet. A gyászoló személyekre vonatkozó jelképek sem hiányoztak.
A részletek ismertetésére 20 ábrát mutatunk be a szükséges tudnivalókkal együtt.
Feltételezzük, hogy ezek voltak az ősi jelképek alapjai, s ezeket alkalmazták az ország egész területén más-más átköltésben, azonban a jellemző ősi alapjelek szinte minden máig fennmaradt kopjafán felismerhetők.
.
Bárczi Zoltán, kopjafák, fejfák
Vége
.