Trianon

A nemzet gyászos napja: 1920. június 4.

Június 4-én megemlékezünk a trianoni igazságtalan békediktátum 91. évfordulójáról. Ezúttal higgadtan, az okokról szeretnénk szólni röviden, ahogy mondani szokták, "a teljesség igénye nélkül”:

1./ A Mohácsi Csata: 1526. augusztus 29.:

A mohácsi csatában hősi halált halt a király (II. Lajos), hét főpap (köztük Tomory Pál kalocsai érsek, a magyar sereg vezére), huszonnyolc zászlósúr, ötszáz főnemes és huszonötezer nemes vitéz. Elpusztult tehát a magyar nemzet vezető osztályának, a nemességnek színe-virága. Ezzel megkezdődött a magyar nemesség, különösen a főnemesség erőteljes felhígulása.

2./ Kr.sz. kb. 1500-tól 1918-ig a I. Világháború befejezéséig a magyar nemzet átélt 150 év török hódoltságot, és mintegy 400 év Habsburg elnyomást. (I. Ferdinánd 1526-tól uralkodik Magyarországon, a koronázása 1527. november 3-án történt; tehát a mohácsi csatavesztés nem csak a török uralmat hozta el, hanem elhozta ráadásként a Habsburgokat is.) Ezen időszak alatt az állandósult háborúzásban a magyar nemzet kivérzett. Az elpusztult népesség helyére beáramlott a peremterületi népesség, de tudatos betelepítések is történtek.

Itt meg kell jegyezni, hogy a Habsburg dinasztia kamarilla-politikája folyamatosan a magyarság gyengítésére és a nemzetiségek erősítésére irányult.

3./ A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban a vezető szerepet a hazafias érzelmű főnemesség játszotta, ugyanakkor az elit katonai alakulatokban a kardforgató köznemesség száma meghatározó volt. Ebből következik az a sajnálatos tény, hogy a szabadságharc bukása tovább ritkította a hazafias érzelmű nemesség sorait. A be nem hódoló nemesség birtokait természetesen a dinasztiához hű személyek kapták meg, ezzel felerősödött a nép és a nemesség közötti szakadék kialakulása.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után ez a folyamat felgyorsult, sőt újabb jelenséggel bővült: erőteljesen felerősödött a románok Erdélybe történő beáramlása a pópák hathatós segédletével. A pópák háta mögött természetesen ott volt az uralkodói dinasztia , mely szilárd alapot biztosított ehhez a tevékenységhez.

Hasonló folyamatok játszódtak le a Felvidéken és a Délvidéken is.

4./ Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte 1867-ben látszólag konszolidált helyzetet teremtett. Rohamléptekkel megindult a kapitalista fejlődés; kialakult a modern gyáripar, fejlődött a mezőgazdasági termelés, növekedett az értelmiségiek száma.

A felszín alatt azonban nem volt ilyen bíztató a helyzet:

- a gyáripar kizárólag nem magyar kézben volt;

- a mezőgazdaságban ijesztően sok volt a nem magyar származású földbirtokos;

- Az értelmiségiek 2/3-a nem volt magyar származású;

- Budapest polgárságának legalább 1/3-a hibásan beszélt magyarul, ezért az un. társasági nyelv az első időszakban a német volt.

- Az elszegényedett rétegek száma jelentősen megnőtt, és talán mondanom se kell, hogy a kifejezetten szegény rétegek elsöprő többsége magyar származású volt. Mivel pedig a „haza” nem biztosított otthont azaz megélhetést fiai számára, megindult a tömeges kivándorlás. Így ír erről József Attila a Hazám című költeményében:

„Sok urunk nem volt rest se kába

Birtokát óvni ellenünk

S kivándorolt Amerikába

Másfél millió emberünk.”

A leírtakból kiderül, hogy a XIX. és XX. század fordulójára már elő volt készítve Trianon:

- a nemesség, de különösen a főnemesség személyi összetétele olyan volt, hogy elsősorban nem a nemzet sorsával, a magyar néppel, hanem kizárólag személyes és családi sorsával törődött;

- kialakult az a helyzet, hogy a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken a nem magyar lakosság többsége került;

- az értelmiség összetétele miatt nem tudta betölteni társadalmi rendeltetését.

5./ A XIX. és XX. sz. fordulóján a nemzetközi háttérhatalom egyértelmű érdeke az angolszász vonal erősítése volt, és ezért arra törekedett, hogy az Amerikai Egyesült Államok világpolitikai tényezővé váljon. Elképzeléseibe nem fért bele az Osztrák-Magyar Monarchia, de még egy Nagy-Magyarország sem.

Gondoljuk meg: Nagy-Magyarország egy középhatalom lett volna, és stabilitást biztosított volna Közép-Kelet-Európában, ami gátolta volna a háttérhatalom távlati terveit.

Úgy kellett tehát Magyarországot feldarabolni, hogy a határos országokban nagyszámú magyar kisebbség legyen, ami magában hordozza a nemzetiségi ellentéteket. Nyugodtan leszögezhetjük tehát, hogy a trianoni békediktátumban az „oszd meg és uralkodj!” elve érvényesült.

Trianonból levonhatunk néhány tanulságot:

- Létezik egy nemzetközi háttérhatalom, amely saját érdeke szerint cselekszik. Aki nem tudja, vagy nem hiszi el, hogy ez a hatalom létezik, az nem képes megérteni a földi dolgaink alakulását.

- Az elmúlt 91 év bebizonyította, hogy az igazságtalanságok puszta felemlegetése nem old meg semmit. A nemzeti énképünk megváltoztatásával (vagyis a nemzeti öntudatunk egészséges fejlesztésével) – figyelemmel az átjárható határokra – lehetőségünk lesz a nemzetegyesítés tényleges véghezvitelére.

- A nemzeti énképünk megváltoztatásával lehetőség lesz arra is, hogy egy fogyó nemzetből lélekszámban is növekedő nemzet legyünk. Ne higgyünk azoknak, akik azt mondják: nemzetünk fogyását már nem lehet visszafordítani!

- Ne kételkedjünk abban, hogy a nemzetek közötti ellentétet ellenérdekű világpolitikai tényezők szították és szítják.

2011. 05. 31.

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat